Eger látnivalói – Az Érseki Palota
Amikor Bél Mátyás 1730-ban Egerben járt, látogatást tett Erdődy Gábor püspöki rezidenciájában is; útleírásaiban később részletesen ki is tér annak szépségeire, nem felejtve ki az első emeleten megtekinthető, ám a domborzati viszonyok miatt a hátulsó díszkert felől földszintesnek leírt épületszakaszt sem. Innen a püspök egzotikus fákkal és virágokkal beültetett, sétányokkal tarkított díszkertjébe lehetett kilépni, ahol egy több rekeszre osztott madárházat is telepítettek. Ahogy a szerző leírta: a rekeszekben „különféle ritka madarak: egyikben gerlék, galambok a másikban, a harmadikban pedig fenyőrigók, gémek, szárcsák és effajta mezei és vízimadarak, s végül a negyedikben vagy középsőben alul fácánok, fölül tengelicék, csízek és effajta apróbb madárkák” kerültek kitelepítésre. „Ámde nem csak a madaraktól pezsgő ez a félreeső pihenőhely, hanem a szép festményektől is, amik az egészében zöld madárházat ékesítik és tarkítják a ritka madarak különböző rajzolataival” – tette hozzá Bél. A madárházat már rég elbontották, de a kertbe kivezető, az udvari homlokzat felől földszintes, az alaprajzot tekintve pedig az első emeleten található pihenőterem (sala terrena) azonban ma is látogatható. Falazata sokáig elfedve rejtegette igazi szépségét – csupán az épület emeleti síkmennyezeteitől eltérő fiókos dongaboltozat jelezte a helyiség reprezentatív voltát. 2013-ban azonban Herling Zsuzsa és Faragó Ferenc falképrestaurátor-művészek a palota renoválását megelőző épületkutatás során bukkantak rá e madárdalos környezet kortárs mementóját: egy a járószinttől a mennyezetig a teljes falfelületet beborító, száraz vakolatra festett, madarakat ábrázoló seccót.
A helyiségben ma már újra a természeti környezetbe helyezett, valósághűen megfestett vízi- és szárazföldi szárnyasok: buja növényzet előtt megjelenő kócsagok, nádasban leszálló gémek, egyéb színes tollazatú madarak csoportjai figyelhetők meg; az egyes falfelületeket átfogó ábrázolások pedig a mennyezet ívén záródnak, egy egységes természeti képbe helyezve a jelenetet. A boltindításoknál további kalitkában ülő színes madarak és kitárt ajtajú üres kalitkák, az ívmezők fölött gyümölcskosarak csodálhatóak meg, mindezek zöld mezők közé illesztett virágfüzérekkel elválasztva.
A környéken nem itt egyedül található madaras terem, a noszvaji De La Motte-kastély egyik sarokszobájában ugyanis hasonló elgondolás alapján jelentek meg a különféle szárnyasok – igaz, ott egyszerűbb kivitelben és a 18. század végén.
A természethű és változatos ábrázolásokat minden bizonnyal mintakönyv alapján készíthették. Ilyen több is rendelkezésre állhatott a 18. század első felében Egerben is, elég csupán Miskolczi Gáspár Egy jeles vad-kert című, rendkívül népszerűvé vált összefoglaló állattani munkájára gondolni, mely a helyi és egzotikus madarak leírásaival együtt 1702-ben jelent meg Lőcsén. E kötet az általános és nagyrészt hiánypótló tájékoztatás igényén túl jól mutatja a korszak moralizáló jellegzetességét is: az egyes állatokhoz ugyanis tanító, erkölcsi célzattal bizonyos emberi tulajdonságokat társítottak vagy elmélkedésre alkalmas viselkedési módozatokra utaltak általuk.
Hogy Egerben is erről volt szó, vagy csupán kizárólag a szeretett madárház lakóinak megörökítését szolgálta, írott források nélkül már nem tudjuk bizonnyal eldönteni. Talán már nem is fontos – mivel a pihenőterem falképeit teljes egészében konzerválják és kiegészítik a restaurátorok, készítésük után majdnem háromszáz évvel az újonnan megnyíló érseki palotában már a látogatók is megcsodálhatják azokat.
A Bozóki Lajos és Kovács Klára művészettörtészek által 2005. augusztusában megkezdett és Simon Zoltán régésszel 2009 júniusában elvégzett falkutatás, kezdeti célja volt, hogy meghatározni az egri érseki palota legkorábbi építési időszakát, periódusait illetve az ehhez az időszakhoz kapcsolódó épületrészeket.
Kártevőirtás Egerben, akár az érseki palotában is: https://irtotrio.hu/szolgaltatasi-teruletek/eger/
